A gyerek viselkedése egyszerűen elviselhetetlen, jobb lenne, ha távolabb maradna!

Ha valaki azt állítja, hogy a gyerekkor csakis ártatlan és bájos pillanatok sorozata, az valószínűleg sosem tapasztalta meg, milyen érzés éjfél után a fürdőszobában cérnagilisztát kutatni.

A szülőség egyik legnagyobb tanulsága, hogy a gyereknevelés nem csupán a sötétben megbúvó éles építőkockákon való ügyetlenkedésből és a bio tízórai beszerzéséből áll. Sokkal inkább egy különös, néha már-már abszurd helyzetek sorozatának felfedezése. És most nem a dackorszakra gondolok, hanem azokra a gyerekbetegségekre, amelyekről senki sem beszél nyíltan, mégis minden családnak át kell vészelnie őket előbb vagy utóbb. A szülői lét titkos repertoárjában szerepel a "kisgyermekes betegségek alapsora": tetű, giliszta, hányás-hasmenés, háromnapos láz, kéz-láb-száj betegség, valamint a klasszikus pöttyös, lázas, ragadós korszakok, és a rémisztő ótvar, ami egy ördögűző segédletével is megállná a helyét. Igen, mindez csupa izgalmas élmény!

Ezek a titkok nem szerepelnek a szülésfelkészítő tanfolyamok anyagában, és a gyermeknevelési könyvek sem említik őket a tartalomjegyzékükben. A játszótéren sem beszélünk róluk, mintha csak tabu lenne, pedig ezek a családi anekdoták valódi kincsek. Utólag már mosolygunk rajtuk, de amikor ott vagyunk, a fürdőszoba sarkában, hajnali háromkor, a gumikesztyűs kezeinkkel, akkor a helyzet korántsem tűnik mulatságosnak.

Ha valami biztos jele annak, hogy a gyerek beilleszkedett a közösségbe, az a fejtetű.

Sajnos nem tudjuk pontosan, ki az, aki elindítja ezt a kis "vendéget", hogyan terjed el, és miért éppen a mi gyermekünk hajában bukkannak fel először a gyanús pöttyök, de egy dolog biztos: ahol emberek gyűlnek össze, ott a tetű is megjelenik.

Egy kisgyermekes anya pontosan tudja, milyen érzés az, amikor a "Kedves Szülők, tetűfertőzés az óvodában" című pirossal írt email üzenet felbukkan a csoportban, és hirtelen mindenki viszketni kezd, függetlenül attól, van-e gyereke, haja, vagy éppen mindkettő.

A tetvek eltüntetése igazi családi kihívás, amely néhány napig meghatározza a háztartás ritmusát. Samponok, speciális fésűk, friss törölközők, sőt, az ágyneműk alapos mosása mind a napirend részévé válnak. Közben pedig folyamatosan kutatjuk a hajszálakat, és a gyerekekkel együtt igyekszünk megszabadulni e kis élősködőktől. De bármennyire is fárasztó ez a folyamat, valahogy mégis erősíti a családi kötelékeket – hiszen együtt küzdünk egy közös célért.

A cérnagiliszták világáról ritkán esik szó, pedig akinek már volt szerencséje megismerni őket, az örökre emlékezni fog arra az élményre.

A gilisztás gyerek helyzete sokakat meglep, pedig ez nem a gyerek hibája. Mégis, a szülők gyakran szégyenkeznek, mintha ez a kis bonyodalom a háztartás rendezettségét vagy a szülői tudásukat kérdőjelezné meg. Pedig ezek a kis élőlények csupán a természet részei, és sok család életét zavarják meg, anélkül, hogy valóban el kellene költözniük, gyógyszereket szedniük vagy lelkiismeret-furdalásra kényszerülnének. Van valami mélyen emberi abban, ahogyan a szülők megpróbálnak mindent ellenőrizni, miközben a gyerekek kis fenekét a fény felé fordítják, és nagyítóval kutatják a problémát. Az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy a szülőség kihívásai végtelenek és kiszámíthatatlanok - nos, ennek a felismerésnek a súlya valóban különleges.