Figyelem! Elképzelhető, hogy még akkor is létezik egy különleges gyerekünk, ha jelenleg úgy érezzük, hogy nincsen.

Nem biztos, hogy a körülöttünk élők is úgy látják, hogy nem kivételezünk senkivel, csak azért, mert mi úgy gondoljuk, mindenkit ugyanúgy szeretünk. Egy új kutatás szerint több tényező is befolyásolhatja, hogy melyik gyermekünkkel hogyan bánunk.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság friss kutatása rávilágít, hogy számos tényező formálhatja a gyermekünkhöz fűződő kapcsolatunkat. A gyermek neme, a születési sorrendje, valamint az egyéni temperamentuma mind-mind kulcsszerepet játszanak ebben a dinamikában.

A kutatás során 30 korábbi tanulmány és 14 különböző adatbázis került alapos elemzésre, lehetővé téve több mint 19 ezer ember adatainak összevetését. A kutatók figyelembe vették az életkor, a személyiségjegyek és a gyermek neme mellett a szülők saját beszámolóit is arról, hogyan bánnak a gyermekeikkel. Részletesen megvizsgálták, hogy miként szabnak meg tilalmakat, hogyan osztják el az erőforrásokat a gyermekek között, valamint elemezték a gyermekekkel folytatott pozitív és negatív interakciókat is.

A kutatók megfigyelései alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a szülők gyakran kedvezőbben bánnak a szeretetteljesebb és lelkiismeretesebb lánygyermekükkel.

Ha azon morfondírozunk, miért a testvérünk képviseli a kis háziállatot otthon, érdemes túllépni a születési sorrenden, hiszen a dolog sokkal bonyolultabb - figyelmeztet Dr. Alexander Jensen, a kutatás vezető szerzője. A lényeg sokkal inkább abban rejlik, hogy az egyes gyermekek milyen mértékben vállalnak felelősséget, milyen a temperamentumuk, és az is befolyásoló tényező lehet, hogy mennyire könnyű velük együttműködni.

Dr. Ellen Weber Libby pszichológus rávilágít, hogy a szülői favoritizmus nem mindig állandó jelenség; sokszor az adott helyzetek és körülmények befolyásolják. Előfordulhat, hogy az egyik gyermek bizonyos jellemzői nosztalgikus emlékeket idéznek fel, például a szeretett nagymama kedvességét, vagy éppen az a gyerek képes a legjobban megérteni és támogatni minket egy fárasztó nap után. A szülői kapcsolatok dinamikája tehát rendkívül összetett és sokszor a pillanatnyi érzések, emlékek és tapasztalatok határozzák meg.

Összességében elmondható, hogy bár minden gyermekünket egyformán szeretjük, ez nem feltétlenül tükrözi azt, hogy egyenlő módon is bánunk velük. Előfordulhat, hogy az egyikükkel szívesebben töltjük az időt, mint a másikkal, anélkül, hogy ez a szeretetünket csökkentené.

Mindenképpen megfigyelhető, hogy azok a gyerekek, akik a szülők kedvencének számítanak, különféle előnyöket élveznek: mentális jólétük, iskolai teljesítményük és érzelmeik kezelése is kedvezőbb, emellett egészségesebb emberi kapcsolatok kialakítására is képesek.

Persze nem csak előnyökkel jár kedvenc gyereknek lenni, hiszen az elkényeztetett fiatalok később komoly gondokkal nézhetnek szembe, ha azt tapasztalják, hogy az életben nem minden olyan magától értetődő és könnyű, mint a szülők szeme fényeként. Az sem szerencsés, ha arra kondicionálódik valaki, hogy egy bizonyos viselkedés kell ahhoz, hogy kiérdemelje az elismerést és a gondoskodást, mert ez a személyes szabadságban is korlátozhatja őt a későbbiekben.

Azt sem szabad viszont elhallgatni, hogy azok a gyerekek, akik kedvenc testvérük mellett kevesebb figyelmet kapnak, milyen problémákkal szembesülhetnek az életben - hívja fel rá a figyelmet Jensen.

Nem mindig, de bizonyos helyzetekben...

Ezek a fiatalok gyakrabban tapasztalnak későbbi kábítószer-használatot, gyengébb mentális egészséggel küzdenek, és családi kapcsolataik is jelentős mértékben romlanak. Az iskolai és otthoni környezetükben egyaránt gyakrabban kerülnek nehéz helyzetekbe.

Fontos megérteni, hogy ha egy gyermek tisztában van azzal, miért bánnak vele másképp, az eltérő bánásmód következményei kevésbé lesznek zavaróak. Jensen például arról mesél, hogyan magyarázta el nagyobb gyermekének, hogy a testvére azért kap több ruhát, mert ő mindig az ő régi holmijait örökli.

Szülőként az egyik leglényegesebb feladatunk, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, és ennek fényében formáljuk viselkedésünket. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy a testvérek mindannyian különbözőek, ami azt jelenti, hogy eltérő megközelítéseket igényelnek. A kulcs azonban nem csupán abban áll, hogy felismerjük ezt a különbséget, hanem abban is, hogy megértsük, miként közelíthetünk hozzájuk a legjobban. Ez a kutatás éppen emiatt rendkívül inspiráló minden szülő számára, de fontos hangsúlyozni, hogy nincs egyetlen, mindenki számára megfelelő módszer. A szülőknek maguknak kell felfedezniük, hogyan kerülhetik el a kivételezést gyermekeik között - emelte ki a tanulmány szerzője.