Németországot egy olyan válság sújtja, amelynek hatásai egész Európára kihatással lehetnek, sőt, az egész kontinens megrendülhet tőle.

Iparági szakértők figyelmeztetnek, hogy Németország gépipara, különösen az autóipar, újabb ellátási válsággal néz szembe. A problémák forrása a koronavírus-járványtól eltérően nem globális termelési zűrzavarok, hanem a kínai kormány exportkorlátozásai. A Handelsblatt legújabb részletes elemzése rámutat arra, hogy a helyzetért elsősorban a német gazdaság elmúlt évtizedes stratégiája a felelős. A Kínától való jelentős függőség miatt az ipar kiszolgáltatottá vált a geopolitikai és kereskedelmi feszültségeknek. Iparági elemzők szerint bár a függőség csökkentésére vannak jelek a középtávú jövőben, a rövid távon az európai autógyártás továbbra is érzékeny marad a nyersanyagellátási problémákra. Ez különösen kedvezőtlen hír nemcsak Németország, hanem Magyarország számára is, hiszen legfontosabb külkereskedelmi partnerünk válsága és a külkereslet csökkenése a hazai növekedést is tartósan megakaszthatja.

Németország az elmúlt két évtizedben főként csúcstechnológiájú iparának (azon belül is gépiparának, autóiparának) köszönhette dinamikus gazdasági növekedését, az elmúlt években azonban a szektort sújtó problémák lényegében recesszióban tartották az országot. A szakértők konszenzusos véleménye szerint a probléma a Kínával szemben kialakult túlzott külkereskedelmi függésből gyökerezik, amely főleg az elmúlt években nehezítette meg a vállalatok működését. Bár az Európai Unió tett néhány kósza kezdeményezést a kiszolgáltatottság mérséklésére, valós akarat hiányában és bürokratikus akadályok miatt lényegében máig nem történt előrelépés a kérdésben.

Ráadásul a koronavírus-járványhoz hasonlóan 2025 őszén is globális chiphiány fenyegeti Európa ipari szektorát, különösen Németországot, ami a szakértők véleménye szerint akár a termelési folyamatok leállásához is vezethet. Ez több tízmilliárd eurós bevételkiesést okozhat a kontinens legnagyobb gazdaságának. Ez a helyzet rámutat arra, hogy a gépgyártás szempontjából elengedhetetlen ritkaföldfémek és chipek kínai exportjának állami korlátozása mennyire sebezhetővé teszi Németországot és Európát. A helyzet különösen aggasztó, mivel a térség a Kínával folyó kereskedelmi háborúban az Egyesült Államok helyett a legnagyobb vesztes szerepét öltheti magára.

A világgazdaság és Németország már a koronavírus-járvány hónapjaiban is szembesült a globális chiphiány súlyos következményeivel, és most úgy tűnik, hogy a helyzet ismételten megismétlődhet. A Német Elektromos és Elektronikai Gyártók Szövetsége (ZVEI) becslései alapján a pandémia idején tapasztalt chipellátási problémák több mint 102 milliárd eurós veszteséget okoztak a német gazdaságban, ami a 2024-es GDP 2,37%-ának felel meg. A helyzet tehát rendkívül súlyos, hiszen a jelenlegi válságot nem csupán egy egyszeri globális sokk, hanem tartós geopolitikai feszültségek és hatalmi harcok gerjesztik, amelyek valószínűleg hosszú távon is éreztetik hatásukat.

A német autóipar számára a fő problémát a Kínával szembeni nagyfokú gazdasági kiszolgáltatottság, valamint a globalizációra épülő vállalatirányítási stratégiák és szerkezeti problémák jelentik.

Kína áprilisban, az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi konfliktusának felerősödése során bejelentette, hogy korlátozza a 7 ritkaföldfém exportját, amelyek elengedhetetlenek az autógyártás számára. Ez a lépés globális ellátási láncokat érintett, és jelentős áremelkedést idézett elő a világpiacon. Bár Donald Trump és Hszi Csin-ping legutóbbi találkozóján megállapodás született a kínai exportkorlátozások részleges feloldásáról, a szakértők figyelmeztetnek, hogy ez csupán a konfliktus ideiglenes felfüggesztésére elegendő, hiszen a legfrissebb hírek újabb kínai korlátozások egy évre történő elhalasztásáról számolnak be. Mindeközben Európa, amely a korlátozások legnagyobb elszenvedője, nem tudta képviseltetni magát a tárgyalásokon, ami világosan rávilágít gazdasági kiszolgáltatottságára és alacsony geopolitikai befolyására.

Bár a ritkaföldfémek ellátási gondjai legalább időlegesen megoldódni látszanak, mindez a félvezetőkről és chipekről nem mondható el. Idén ősszel ugyanis Kína korlátozta a holland Nexperia leányvállalata felé történő chipszállítmányokat (és egyéb exportkorlátozásokat is bevezetett), mivel a holland kormány időlegesen átvette a cég feletti irányítást menedzsment- és nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Ez azonnal ellátási problémákhoz és az alkatrészek áremelkedéséhez vezetett, mivel a vállalat mintegy 40 százalékos részesedéssel rendelkezik az európai piacon. Jelenleg zajlanak a diplomáciai-technikai tárgyalások a korlátok feloldásáról, de több szakértő is az ellátásbiztonság romlására és áremelkedésekre figyelmeztet.

Bár a gépjárműipari válság hátterében a gyártáshoz nélkülözhetetlen ritkaföldfémek és chipek kínai exportjának állami korlátozása áll, a német cégek számára a helyzet sokkal kedvezőbb lenne, ha széleskörű és diverzifikált beszerzési láncokkal rendelkeznének.

A német autóipar rendkívüli mértékben támaszkodik a ritkaföldfémekre és chipekre, amelyek szinte kizárólag kínai beszállítóktól érkeznek. Ez a helyzet különösen sebezhetővé teszi a cégeket a kereskedelmi feszültségekkel szemben. Ráadásul az utóbbi évtizedekben sok gyártó vállalat a költséghatékonyság érdekében az alacsony készletekre épülő, úgynevezett "lean" és "just-in-time" termelési rendszerekre váltott, amit a globalizáció folyamata is elősegített. Azonban a jelen évtizedben a globális kereskedelem visszaszorulása és a megnövekedett bizonytalanság jellemzi a gazdasági környezetet. Ennek következményeként a vállalatok számára az ellenálló képesség és a jelentős tartalékok fenntartása már nem csupán többletköltség, hanem a túlélés és a siker kulcsa lett.

A német autóipari cégek viszont nem vették észre a koronavírus-járvány óta egyre inkább megjelenő figyelmeztetéseket, és továbbra is szinte hétre-hétre zavartalanul működnek. Ahogy Arno Antlitz, a Volkswagen pénzügyi igazgatója kifejtette:

Nap mint nap, hétről hétre folyamatosan garantáljuk a termelés zavartalanságát.

A folyamatos importálásra való ráutaltság mellett a beszállítók földrajzi elhelyezkedése is jelentős kockázatokat hordoz magában.

A német és európai ipar nehéz ritkaföldfémek, valamint magnézium tekintetében szinte teljes mértékben Kína függőségében áll. Emellett a könnyű ritkaföldfémek és gallium esetében is a kínai beszállítók dominálnak, hiszen a piaci részesedésük meghaladja a kétharmadot.

A rendelkezésre álló adatok alapján világosan kirajzolódik, hogy a kínai exportkorlátozások komoly kihívásokat jelentenek az európai iparvállalatok számára. A beszállítói láncok diverzifikálása tehát nem csupán ajánlott, hanem elengedhetetlen feladat a vállalatok, a nemzeti kormányok és az Európai Unió számára, hogy megerősítsék a gazdasági stabilitást és csökkentsék a kockázatokat.

A 2000-es évek első felében a német gazdaság dinamikus növekedése szorosan összefonódott a Kínából érkező hatalmas kereslettel. A német export legfőbb tételei közé tartoztak az autók, a gépipari termékek, a precíziós műszerek, valamint a mérnöki szolgáltatások. A kínai piac, amely a világ egyik legnagyobbjának számít, jól tükrözi ezt a trendet: például a Volkswagen, a Mercedes és a BMW bevételeinek 30-40 százaléka Kínából származott. A német iparcikkek iránti kereslet 2001 és 2012 között folyamatosan növekedett, ami a középvállalatok, az innováció és a munkaerőpiac számára is kedvező lehetőségeket teremtett.

Hszi Csin-ping elnök hatalomra kerülése után azonban Kínában előtérbe került a gazdasági és technológiai függetlenség, valamint a nemzetbiztonság kérdése, melynek jegyében az állam óriási összegeket költött a hazai vállalatok innovációjának támogatására és a technológiai felzárkózásra. Mivel az európai (főként német) vállalatok képtelenek voltak lépést tartani a kínai állami fejlesztésekkel (és az emiatt csökkenő árakkal), versenyképességük az elmúlt évtized közepén romlani kezdett, amely idővel piacrészesedésük csökkenését is magával hozta.

A szakértők véleménye szerint Németország vállalatai és kormányai az utóbbi évtizedek során két komoly tévhit mellett ragaszkodtak, és most ezek stratégiai tévedéseinek következményeivel kell szembenézniük.

Az Európai Unió Kínába irányuló exportja 2021-ben érte el eddigi csúcsát, utána megindult a visszaesés. Mindez a korábban nagy mértékben kínai piacokra termelő német vállalatokat különösen érzékenyen érinti. A német cégek az elmúlt években egyre nehezebben kapnak kínai megrendeléseket,

az ázsiai ország ráadásul a világ többi részén is egyre inkább háttérbe szorítja az európai gyártókat.

A legutóbbi példa erre az afrikai országokba irányuló kínai export idén nyári megugrása. A német statisztikai hivatal adatai szerint a Kínával szembeni kereskedelmi mérleg évtizedek óta deficites, a hiány azonban az export visszaesése miatt az elmúlt években nőni kezdett. Tavaly az egyenleg - 66 milliárd euró volt, idén ráadásul a kereskedelmi háború miatt január és június között az export megtorpant, az import pedig megemelkedett, ami az idei évre még rosszabb mérleget vetít előre.

A 2000-es évek első, német gazdaság szempontjából sikeres évtizede a vállalatok importjában is hosszú távú változásokat indított el.

A termelővállalatok fokozatosan egyre inkább az olcsó kínai nyersanyagokra építettek, ami miatt egyre inkább kiszolgáltatottá váltak a világ második legnagyobb gazdaságának hatásainak.

Kína számos intézkedéssel támogatta ezt a fejlődési folyamatot:

A jelentős állami támogatás és a folyamatos technológiai innováció következtében Kína fokozatosan technológiai dominanciát szerzett a ritkaföldfémek bányászatában és feldolgozásában. Alacsony áraival sikerült kiszorítania a versenytársakat a piacokról, így egyedülálló pozícióra tett szert az iparágban.

A jelentős mértékű függőség kialakulásához a német kormány és a vállalatok hozzáállása is nagymértékben hozzájárult.

A cégvezetők, a piaci pozíciók megőrzése érdekében, talán túlzottan is engedékenyen viszonyultak a kínai kormányhoz és üzleti partnereikhez, miközben kritikáikat a német kormány irányába fogalmazták meg - állapítja meg a Handelsblatt elemzése. A német kormány, a piaci szereplők példáját követve, szintén egy engedékeny hangnemet választott a Kínával folytatott tárgyalások során, anélkül, hogy megfelelően ösztönözte volna a beszerzési források diverzifikálását. Ez a megközelítés oda vezetett, hogy Németország (és ezzel együtt az Európai Unió) fokozatosan elvesztette diplomáciai befolyását Kínában, és mára már csupán korlátozott beleszólása maradt a nemzetközi kereskedelmi és gazdaságpolitikai ügyekbe.

A 2010-es nyersanyaghiány időszakához hasonlóan a koronavírus-járvány utáni időszakban sem születtek olyan tartós és komoly gazdasági-politikai támogatással bíró kezdeményezések, amelyek az alternatív ellátási láncok felfedezésére és fejlesztésére irányultak. 2022-ben az Európai Bizottság elindította az "Erőforrás EU" (Resource EU) projektet, amely a nyersanyag-önellátás elősegítésére jött létre. Azonban a bürokratikus akadályok és a vállalatok részéről tapasztalható támogatás hiánya miatt a kezdeményezés már most jelentős késedelmekkel küzd, és bennfentes szakértők véleménye szerint akár teljes kudarccal is végződhet.

Amint az azonnali veszély elmúlik, Németország visszatér a megszokott, olcsó és kényelmes keretekhez, hosszú távú biztonság helyett pedig csak a rövid távú megoldásokra koncentrál

A Handelsblatt elemzői megjegyzik cikkükben, hogy...

Ahogy Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet irányítója kifejti:

Csak abban a pillanatban tudunk cselekvésre lépni, amikor a válság már annyira nyilvánvaló, hogy nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni.

A kínai nyersanyagfüggőség csökkentése mára már elengedhetetlen feladattá vált, és a stratégiai irányváltás első jelei is megfigyelhetők. Az Európai Unió 2022-ben elindította az "Erőforrás EU" programot, amely ugyan még a megvalósítás korai szakaszában tart, de már most is fontos lépéseket jelez. Eközben Németország a kínai beruházásokhoz kapcsolódó állami garanciák mérséklésével, szigorúbb kereskedelmi biztosítékok bevezetésével, a hazai chipipar támogatásával, valamint egy új nyersanyag-alap létrehozásával igyekszik csökkenteni az ellátási kockázatokat, hogy enyhítse a nem kínai beszerzések költséghátrányait.

A szakértők szerint a leggyorsabb tehermentesítést az újrahasznosítás kínálná,

A neodímium-vas-bór mágnesek esetében, amelyek szállítása terén Kína a vezető szereplő, a helyzet meglehetősen aggasztó. Jelenleg mindössze egy százaléknyi mennyiség jut vissza a gazdasági körforgásba, azonban szakértők optimistán tekintenek a jövőbe. 2050-re a neodímium újrahasznosítása akár az ipari igények felét is kielégítheti, ami jelentős előrelépést jelentene. Ráadásul az újrahasznosítás folyamata sokkal egyszerűbb, mint a bányászat, hiszen nem igényel évtizedekig tartó előkészítést.

Európában eddig csupán néhány sikeres projekt létezik, és ezek is nehéz helyzetben vannak a versenyképesen olcsó kínai alapanyagokkal szemben. A szakértők óvatosan fogalmaznak, amikor arra figyelmeztetnek, hogy az újrahasznosítás hosszú távon kulcsszerepet játszhat, de a primer nyersanyagok kitermelését sosem lesz képes teljesen helyettesíteni.

Ezért a külföldi ellátás sokszínűsítése továbbra is kiemelt jelentőségű feladat, különösen a kínai vállalatok jelentős piaci jelenléte miatt, ami nem kis kihívások elé állít minket. Mivel a legígéretesebb helyszíneken amerikai cégek is aktívan jelen vannak, a nyersanyagokért folytatott verseny egyre kiélezettebbé válik. Figyelemre méltó, hogy a német diplomáciai kapcsolatok napirendjén egyre inkább előtérbe kerül a nyersanyag-ellátás biztonsága; a Törökországgal és más középhatalmakkal való együttműködés fokozódik, így a beszerzési verseny is egyre sokszínűbbé válik.

A piaci elemzők szerint a kínai beszállítók iránti függőség csökkentésére a vállalatoknak érdemes lenne a készletezés, az ellátási lánc sokszínűsítése, valamint a helyettesítő kutatás-fejlesztési tevékenységek révén lépéseket tenniük. Ezzel párhuzamosan a diplomaták számára kulcsfontosságú lenne a kínai exportkorlátozások lazítása, valamint új kereskedelmi és nyersanyag-megállapodások kialakítása, amelyek valós támogatást nyújthatnának. Ezen kívül a hatékonyabb adatgyűjtés és a célzott állami készletezés szintén hozzájárulhat a vállalatok sérülékenységének csökkentéséhez.

A Kanadával, Mexikóval és a közel-keleti országokkal esetlegesen megkötött kereskedelmi megállapodások lehetőséget teremthetnek a kulcsfontosságú alapanyagok szélesebb körű elérésére.

A német autóipar krízise nem csupán Németország gazdasági jövőjére gyakorol hatást, hanem a mi országunk gazdasági helyzetére is jelentős befolyással bír. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a német piacra termelő hazai vállalatok már korábban is érezték a kereslet csökkenésének következményeit, ami hozzájárult a hazai gazdasági növekedés lassulásához. Ezt leginkább a németországi export csökkenése és a hazai gépipari szektor termelésének visszaesése tükrözi. Bár a külkereslet visszaesése nem az egyetlen oka a hazai gazdaság jelenlegi gyenge teljesítményének, a szakértők szerint ennek hiányában valószínűleg egy stabil, alacsony növekedési pálya fenntartása is lehetséges lett volna.

A német vállalatok versenyképességének csökkenésére, valamint a külföldi piacvesztésre utaló jelek alapján a szakértők szerint a szektor kilátásai tartósan kedvezőtlenek maradnak,

Egy újabb chiphiány akár egy újabb súlyos válságot is generálhat.

Noha a német kormány az idei ősz folyamán egy olyan intézkedéscsomagot fogadott el, amely a bürokrácia csökkentésére irányul és a vállalatok terheinek mérséklését célozza, a szakértők véleménye szerint ez még nem elegendő. Ahhoz, hogy a gazdaság sikeresen kilábaljon a válságból, elengedhetetlen egy stratégiai szemléletváltás és átfogó strukturális reformok bevezetése.

Rövid távon a német kormány gazdaságélénkítő intézkedései, mint például az infrastrukturális fejlesztések és a megnövelt védelmi kiadások, bizonyos mértékig enyhíthetik a szektort sújtó problémákat. Ugyanakkor a szakértők véleménye szerint tartós fellendülés csak a versenyképesség javításával érhető el. E reformok végrehajtása viszont időigényes folyamat, ami nem sok biztató jelét mutatja a német és magyar ipar jövőbeli kilátásainak.

A német autóipar jelenlegi nehézségei, amelyeket az iparági szakértők tartósnak prognosztizálnak, arra utalnak, hogy a magyar ipari termelés is hosszabb időre beragadhat a válság előtti 2023-as szint alá. Ez a helyzet nem meglepő, hiszen a globális trendek és a gazdasági kihívások hatással vannak a regionális piacokra is.