Természetesen! Íme egy egyedi változat a "Peroxid kapitány" című szövegről: --- **Oxigén Harcos: A Peroxid Kapitány Kalandjai** Egyszer volt, hol nem volt, egy bátor hős, akit mindenki csak Peroxid kapitánynak nevezett. A világ legkristálytisztább vize
Ideig-óráig talán meg tudja téveszteni a társadalom egy részét egy ilyen önjelölt vezető, de amikor az üres ígéretek sorra csalódást okoznak, az engedelmesség gyorsan szertefoszlik. Geert Wilders, akinek impozáns frizuráját évtizedek óta hidrogén-peroxiddal világosítják, a holland Szabadságpárt (PVV) alapító-elnökeként ismert, és nem véletlenül kapta a gúnynevet. A 2023-as előrehozott parlamenti választások során azonban a pártja de facto vereséget szenvedett el: a korábban megszerzett 37 mandátumból csupán 26-ot tudtak megőrizni. Ezzel szemben a liberális-progresszív D66 párt, amely szintén 26 képviselővel rendelkezik, felzárkózott hozzájuk, sőt lehet, hogy még eggyel meg is előzi őket. Mivel minden mainstream párt határozottan elhatárolódik a Szabadságpárttól, szinte biztosra vehető, hogy a kormányból is ki fognak kerülni.
Nagy volt a döbbenet 2023-ban, amikor Wildersék 37 helyet elvittek a 150 helyes holland parlamentből, és így annak legnagyobb frakcióját adták! Szélsőséges iszlamofóbiájuk, agresszív migránsellenességük, sok éven át a Nexitért - Hollandia EU-ból való kilépéséért - kampányoló euroszkeptikusságuk jelentősen polarizálta a holland társadalmat. Tény, hogy a párt parlamenti választásról parlamenti választásra folyamatosan erősödött, míg végül 2023-ban meglehetős hatalomhoz jutottak, mégsem tudtak vele sokat kezdeni. Wilders személyesen csalódott, hiszen pártja jelentős győzelme nem volt elég a veterán populistának ahhoz, hogy miniszterelnök legyen belőle. Vállalhatatlan személye mindaddig akadálya volt a sikeres koalíciós tárgyalásoknak, míg végül miniszterelnöki igényétől vissza nem lépett. Megjegyzendő, hogy Wilders sokéves, rendkívül kemény és sértő megnyilvánulásai miatt miniszterelnököknek kijáró rendőri védelemmel rendelkezik. Gyűlöletbeszéd miatt többször is bíróság elé állították, de minden alkalommal végül felmentették.
Wilders pártjának miniszterei sem mentesek a vitáktól. Különösen Marjolein Faber, a migrációs miniszter került nehéz helyzetbe a 2024-es parlamenti meghallgatás során, ahol kénytelen volt elhatárolódni a korábbi, náci gyökerekhez visszavezethető migrációs lakosságcsere összeesküvés-elméletektől. Annak ellenére, hogy a bevándorlásellenes PVV adta a migrációs tárcát, nem tudtak számottevő eredményeket felmutatni; ezért 2025 júniusában kiléptek a Scoof-kormányból, arra hivatkozva, hogy a holland migrációs politika túl engedékeny. Azt gondolták, hogy ezzel politikai tőkét kovácsolhatnak, de a valóság mást mutatott: súlyos visszaesés következett be, és most a kormányból is kiszorulhatnak.
A szélsőséges populisták problémája nem csupán az, hogy nyíltan foglalkoznak a társadalmi feszültségekkel, hanem inkább a módszereikben és az álszentségükben rejlik a lényeges gond. A migrációs válság valóban komoly kihívást jelent az európai államok számára, és elkeserítő, hogy a hagyományos politikai erők nem reagáltak időben a problémákra, amelyek egyre inkább elhatalmasodtak. Az illegális migrációval kapcsolatos félelmek nem alaptalanok, hiszen a helyi közösségek demográfiai hanyatlása és a kapitalista rendszer belső feszültségei mind hozzájárulnak a helyzet súlyosbodásához. A jóléti társadalom elvárja a folyamatos javak előállítását és a zavartalan fogyasztást, de a tehetősebb helyi csoportok nem hajlandók aktívan részt venni a termelési folyamatokban, és a jövő generációk számára sem biztosítanak elegendő demográfiai alapot. Ezt a jelenséget jól szemlélteti, hogy a népesség csökkenése mellett a migránsok tömegesen keresnek lehetőséget a helyi munkaerőpiacon, miközben azok, akik a legnagyobb ellenállást tanúsítják e folyamatokkal szemben, maguk is hozzájárultak a kialakult helyzethez. Ahelyett, hogy szembenéznének a felelősségükkel, sokan inkább a migránsok vallását vagy bőrszínét hibáztatják, gyűlöletet szító retorikát alkalmazva. Ez a hozzáállás csak tovább bonyolítja az amúgy is összetett problémát. Az igazság az, hogy ha egy ország lakossága növekszik, akkor a bevándorlásra való igény is csökken. Az alapvető megoldás tehát nem a migránsok elutasítása, hanem a helyi közösségek megerősítése és a demográfiai helyzet javítása lenne.
Ami demográfiai gondokkal és munkaerőpiaci szükségletekkel kezdődik, elhanyagolva és rosszul kezelve hamar átválthat ideológiai-eszmei síkra. És, ha a migránsok, legyenek bár legálisak vagy illegálisak, elérnek egy bizonyos kritikus tömeget, elkerülhetetlenül átalakítják társadalmi környezetüket, egyre nagyobb hatással lévén arra. Geert Wilders és hasonszőrű társaik évtizedek óta csak az okozatokat ostorozzák, de az azt kiváltó okokról "bölcsen" hallgatnak. Ez a fő bűnük és ezért jó hír, ha bárhol a kormányzatból kiesnek: csak lázítani tudnak, de a gondokat eredményesen kezelni már nem!
